Dr. Kincses Ferenc művei

###

Emlékezzünk

a mohácsi csata 485.évfordulóján

 

Mohácsi csata

 

olajfestmény

Dr.KF alkotása

2011.

 

###

Tisztelt látogatók!

Lassan, de tavaszodik, ragyogó napfénnyel, új kíhívásokkal.

A téli hónapokban portré festészettel foglalkoztam, kisérleteztem, íme egy kép

 

2011.03.09.

 

###

 

 

##

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONY KÍVÁNOK MINDANNYIUNKNAK!

2010.

##

2010. évben készült képeimből összeállított válogatás bemutatása

Baján a Dr. Alföldi József tér 1 sz. alatt

Megtekinthető 2010.12.20-2011.03.31.

##

Köszöntök mindenkit

október 18-án

Szent Lukács napján

a

festészet ünnepén

##

2010. augusztus 30-án 17.00

nyílik

a bajai

Civil és Közösségi Házban

 (Széchenyi u.2-4.)

"HAZÁÉRT"

című kiállításom

Megnyitja

Borszéki Tivadar

ny.vezérőrnagy

Közreműködnek:

Rekettye Péter vers, Bach Sebestyén trombita

A kiállítás megtkinthető

2010.08.31.09.17-ig.

Naponta 10.00-19.00 óráig.

A bemutatón a millennium alkalmából készült képeim és az azokhoz újonnan festett, rajzolt részletek és vázlatok kerülnek közszemlére.

A kiállítás megtekintésére mindenkit szeretettel várok.

##

BEZÁRTA KAPUIT

A 15. ALKALOMMAL MEGRENDEZETT 

Bozsó János

nevét viselő művésztelep.

15 festőművész, grafikus, szobrász

alkotásaiból nyílt kiállítás

a keceli

Városi Könyvtár és Művelődési Házban.

A bemutató megtekinthető

2010.június 4-ig.

##

Életképek az alkotótáborból

Csuta György festőművész, grafikus munka közben

##

U.Bazan Vladimir festőművész dolgozik

##

Mág Tamás festőművész alkotás közben

##

Dr.KF 2010. "Kapirgálók" 70x50 cm-es olajfestménye,

 ##

2010.május 22.

##

 Dr.Kincses Ferenc solti kiállítása

(2010.04.26-05.07.)

Madár István emlékére.

Megnyitó beszédét elmondja

Kovács János

Solt város alpolgármestere

Hölgyeim és Uraim!

Kedves emlékező és művészetkedvelő Barátaim!

 Nekem jutott az a megtisztelő és rendkívüli feladat, hogy bevezető gondolatokat mondjak Dr. Kincses Ferenc 66. kiállítása megnyitóján, amelyet Madár István emlékére rendeztünk itt Solton a Vécsey Károly Művelődési Házban.

 Bár nincs semmi apropója a mai napnak, nincs kerek évforduló, nincs városi szintű kulturális eseménysorozat, és nem indokolja semmi, hogy miért pont most kerül sor erre a megemlékezéssel összekötött tárlatra, azért mégsem öncélú ez az egész.

 Ebben a gondoktól terhes, sokszor rideg mai magyar valóságban, amikor akarva-akaratlanul gyakran kiüresedik a lelkünk, amikor hajlamosak vagyunk megfeledkezni az élet szép dolgairól, a tartalmas emberi kapcsolatokról, hajdani barátokról, rokonokról, örök emberi értékekről, néha kell egy alkalom, amikor megállunk, visszagondolunk elmúlt évekre, számunkra kedves, de már elhunyt szeretteinkre, barátainkra és az új tavaszban, a megpezsdülő életben, vagy művészi alkotások között próbáljuk lelkünkbe visszahozni őket legalább egy kis időre, s a régi szép emlékeket új élményekkel fűszerezve próbálunk feltöltődni a szürke hétköznapok előttünk álló csatáira.

 Úgy gondolom, hogy ez a mai alkalom egy ilyen rendkívüli lehetőség, méltó Madár István – Madár Pista – emlékéhez, hiszen itt a Vécsey Károly Müvelődési Házban, amelynek a 70-es években több évig igazgatója volt, egyik sógora, dr Kincses Ferenc gyönyörű alkotásai, a Solti Női Kórus – amelyet felesége irányít és amelyben lánya is énekel – most rá emlékeztetnek. Nem a pedagógusra, az iskolaigazgatóra, nem a közéleti emberre, a hajdani országgyűlési képviselőre emlékezünk ma, mert az egy másik történet lenne, hanem a rendkívül művelt, humanista emberre, a retorikában, művészetekben jártas, művészetpártoló, harmonikus, pozitív életszemléletű férfire, aki már több mint 7 éve nincs közöttünk, s aki még csak 70 éves lenne, ha élne.

 Tizenegy évvel ezelőtt, pontosabban 1999. május 27-én, ugyanitt a Vécsey Károly Művelődési Házban szintén volt egy kiállítás Kincses Ferenc alkotásaiból, amelyet akkor Madár István nyitott meg a tőle megszokott, részleteiben is alapos, mélyenszántó gondolataival, a solti közönség figyelmébe ajánlva a már akkor is gazdag művészi pálya itt bemutatott alkotásait.

 A mai tárlatot ennek a régi kiállításnak az emléke indítja útjára, hiszen Önök között bizonyára többen vannak akik már akkor is itt voltak, felfigyeltek a különleges tehetségű művészre, az egyedi hangulatú alkotásokra, és szép élményeik között elraktározták az akkor látottakat, hallottakat.

 Azok számára, akik már találkoztak dr. Kincses Ferenccel emlékeztetőül, akik pedig most találkoznak vele és műveivel először, bemutatásképpen szeretnék néhány gondolatot elmondani.

 „Nomen est omen” mondja a régi szállóige, amelyet úgy fordíthatunk magyarra, hogy a neved a végzeted, vagyis a nevedből következik a sorsod.

Ha belegondolunk, lehet abban valami sorsszerűség, hogy ha valaki magyar létére Párizsban, a művészetek egyik fellegvárában születik és Kincses Ferencnek hívják (a Ferenc név egyébként a Franciscus – azaz francia fiú magyar megfelelője) kincset, talentumot, tehetséget kap ajándékba az élettől, mely tehetség elkíséri egész életében.

 Pablo Picasso mondása szerint „Minden gyermek művész, a gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korában is.”

Vele született tehetségénél, szorgalmánál, érzékeny, nyitott lelkületénél fogva, művészetpártoló családban, a Duna és a Sugovica közelségében, Baja varázslatos atmoszférájában Kincses Ferencnek sikerült az ösztönös gyermekkori, ifjúkori művészpalántából tudatos, sokszínű, egyéni látásmódú festővé érnie.

 Nagy ívű, kettős életpálya az övé, amelyben párhuzamosan jelen van egy igényes polgári foglalkozás, jogi doktorátus, hosszú időn keresztül Baja város vezetése, és a szabadidő függvényében a rajzolás, festés, az alkotás öröme, gyötrődése, változó intenzitással, de egyre fokozódó, máig tartó ambícióval, alkotói vággyal.

 Egyik méltatója nagyon találóan így jellemzi: „Egy festő, aki idestova 60 éve nem ejti ki kezéből az ecsetet.” Én úgy fokoznám ezt a megállapítást, hogy egy gazdag képzeletű, rendkívül művelt, sokféle technikát alkalmazó, egyéni látásmódú festő, aki idestova 60 éve nem ejti ki kezéből a ceruzát, az ecsetet, a tust, a pasztellkrétát és alkot, és alkot a maga gyönyörűségére, a mások örömére.

 Megjeleníti a sokszínű, sok arcú természetet, hazánk tájait, a Villon versekben, balladákban megformált alakokat, bibliai tárgyú látomásait, a hétköznapi életből ellopott pillanatokat, sajátos atmoszférájú utcarészleteket, a színek orgiáját. Mesebeli tájakat varázsol elénk, és a néző fantáziájára bízza, hogy a látható mögé képzelje oda a nehezen láthatót, vagy a láthatatlant is.

 Történelmi tárgyú csatajelenetei, amelyek időrendi sorrendben a magyar történelem évszázadainak egy-egy jelentős csatáját, a művészi látásmód eszközeivel, de hadmérnöki megközelítésben, a kor harcmodorának figyelembevételével örökítették meg, Kincses Ferencet országos szinten is híressé tették. (Ezek a képek a mai kiállításon sajnos nem láthatók.)

 Bibliai témájú alkotásaiban a különböző méretű és formájú képek együtt alkotnak egy sajátos szintézist, de külön-külön is van mondanivalójuk.

Kincses Ferencre és gyönyörű, különleges alkotásaira ráillik Goethe egyik érdekes gondolata: „A művészet, a kimondhatatlan tolmácsa.”

A mai kiállítás anyaga is ezt példázza.

 A gazdag életműből erre a mai alkalomra válogatott képek csak ízelítőt adnak számunkra Kincses Ferenc művészetéből, amely napról-napra újabb alkotásokat terem, új feladatok, új célok mentén egyre gazdagodik. Ez az ízelítő viszont mindenki számára meggyőző erővel bizonyítja, hogy városában, a környékén, megyénkben, hazánk sok szegletében, sőt a világban szétszóródott magyarság körében is méltón ismert, elismert művész dr. Kincses Ferenc.

Mindannyiunk nevében köszönöm, hogy elhozta hozzánk képeinek egy részét, köszönöm, hogy együtt emlékezhettünk Madár Istvánra és remélem, hogy lesz még alkalmunk máskor is megszemlélni művészetének különleges gyümölcseit.

 A művész úrnak kívánok további jó erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet, a jelenlévő közönségnek pedig szép élményeket!

Ezzel a kiállítást megnyitom.

                                                                                                        Kovács János

***

Számadás..2010.01.02.

##

Megnyílt jubileumi tárlatom

65 kiállítás 75 éves életkor

Baján a Belvárosi Bemutatóteremben

(Baja, Szentháromság tér 11.)

Látható 2010.január 11-ig.

Gyülekezik a megnyitó közönsége

 Balról-jobbra; Horváthné Bálint Klára, Jász Anikó, Kincses Benedek (7), Dr.Kincses Ferenc, Dóri Éva

Köszönti a megjelenteket Bálint Klára

A Baja Művészetéért

Kulturális Egyesület

nevében

2009.12.13.

#

Jász Anikó

elmondta

##

##

PARKOLÓ CSONAKOK

2013.

 ##

Magyar Ari

Egy kiállítás margójára

Mi végre vagyunk itt a földön,

A szebbért küzdeni erőnk felett?

Vagy, hagyni felettünk elfutni az időt

És a semmittevéssel leélni az életet?

Utunkat fényes csillag jelölte,

Fényt gyújtott a lelkünkbe ő.

A lángot nem hagyhatjuk kihunyni

Bár ehhez munkálkodnunk kell,

S szükségeltetik egyre több belső erő!

S íme, a bátorítás, az erő kútforrását

sorsom mellém rendelte már…

Szülök, barátok szemében bíztatást látva,

új erőt kapok tőlük a munkám során.

Kezem munkája szívemet hordozza,

Bele szőve a múltamat, jelent, s a jövőt!

Szülök, tanárok, barátok szép adománya

A bátorítás, tanítás, segítés – benne fellelhető.

Hiszek a szépben, mely, mint a hullám

Az eldobott kőtől vízben terjed a felületen!

Mindazt a szépet, mit nekem adott az élet,

köszönet képen eldobom én most,

hogy hullámozzon tovább szíveteken.

versét

###

ELŐSZÓ Kincses Ferenc képeihez

Egy kiállítás minden alkotó életében ünnep, mert művei végre (vagy ismét) céljukhoz érnek. A nagyközönség számára elérhetővé, mustrálhatóvá válnak. Szándékom ez utóbbi igét hangsúlyozni. Amikor egy festményt szemügyre veszünk, a nagy egész adta első benyomás után annak minden apró részletét elemezve, értelmezve csemegézünk rajta. Kérem, ez az igazi műélvezet. Nyitottság kell hozzá, hogy a befogadó akarja a képet megérteni, a részletekig menően feldolgozni, és akarjon egy kicsit azonosulni az alkotóval.

De természetesen ehhez olyan művekre is szükség van, amelyek lehetővé teszi a befogadás folyamatát. Mi kell ehhez? A recept, ami egyébként mindenki számára elemeiben lehet apró eltérésekkel tűzdelt – lásd mint sajátosság – a téma, jelentés és tartalom vagy más aspektusból az anyag-technika, téma és alkotói individuum hármas viszonyában írható le.

Előttünk áll egy festő, aki idestova 60 éve nem ejti ki a kezéből az ecsetet, hihetetlen kitartással és munkabírással alkot. A képek témáit vizsgálva szerencsések vagyunk, mert a figurativitás, a valós világból merített természeti jelenségek leképezésével sokak számára érthető, könnyen befogadható és felfogható alkotói munkák ezek.

Az életműben sokrétű, minket, embereket érintő „témák” születtek merítve a bibliából, a természetből, a városból, az emberi kapcsolatokból, más szemszögből vizsgálva az életet meghatározó, szabályozó dolgainkból: megjelenik a munka és a szabadidő, mint a mindennapjainkat egyensúlyozó tényezők, de emellett a történelmi események és a képzeletvilágunk alkotta képek is jól megférnek együtt.

Egy életút tárul fel előttünk, aminek egyesek részei is lehettek, és ezt mi csak irigyelhetjük Tőlük. Ugyanakkor mindannyiunk számára példaértékű annak a kitartó munkának eredménye, melynek csak töredékét láthatjuk. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Dr Kincses Ferenc professziója nem a festészetében nyilvánul meg, mégis festészete érvényesíti a professzióját. Mit is jelentenek ezek a sorok? Valakinek van egy, a mindennapi megélhetését biztosító munkája, és amellett áldozza szabadidejét az alkotásnak. Vállalja a megmérettetést, vállalja a kritikát, vállalja a küzdelmet, amely minden egyes alkotás megszületésekor bennünk zajlik. Mindezt boldogan teszi.

Mindezt megerősítendő: jó, ha nem feledkezünk meg arról, hogy ez a tárlat tanúbizonysága annak, hogy az alkotó tevékenység lelki békénk és önismeretünk egyik meghatározó eszköze. Gazdag érzelemvilág tükröződik a festményeken, amelyek legtöbbje vidám hangvételű, hullámzó vonalvezetésű, élettel teli kép. Nem jelennek meg homogén színmezők előttünk. Ez előbbi jelzők mind pozitív jelentéstartalommal bírnak. A tiszta, telített színek alkalmazása nyílt és őszinte, gondolkodó személyiségre utalnak.

Természetesen belelátunk egy-egy meghatározó művészettörténeti korszakot is művekbe. Az expresszionizmus jut most eszembe, mert a nagy csavarodó, eleven színes felületek azt a nyers, belső állapotot juttatják kifejeződésre, amely kevésbé akar megfelelni a lágy természeti harmóniák visszatükrözésének. A következő benyomás a gyermeki lélek megjelenítése, a bohócok ábrázolásával a játék és a valós élet közötti fura fintor kirajzolódása. Nekünk, felnőtteknek ez a téma nyilvánvalóan más jelentéstartalmakat hordoz, nem mindig felhőtlen, gondtalan érzelmeket vetítve. A bohóc polarizált, szimbolikus alak, amely vagy az egyén rejtőzködését vagy a felszínes szórakoztatást juttatja eszünkbe. A művészettörténeti pályafutása (harlekin, crown) az 1700-as évektől kezdve töretlen, és a cirkusz világából a képzőművészet szívesen merít témákat, hiszen egymáshoz közel álló tevékenységet idéznek. És mi van, ha a bohóc maga a festő? Ő most könnyeden szórakoztat mindannyiunkat, vagy komoly gondolatok elé állít minket?

Azt gondolom, hogy a választ nyugodtan Önökre bízhatom.

Dóri Éva    

ArtSlant - Ferenc Dr.Kincses

kattintás a 3. Linkre

#

A festészet olyan művészet, mely csak az érzelmek megosztásával létezik, elsősorban magával szemben, aztán másokkal.

###

Itt a tél... 

###

NÉHÁNY SZÓ A FESTŐRŐL

Dr. Kincses Ferenc
Párizs, 1934

1947-től számítom, hogy kellő alázattal és érdeklődéssel nyúltam a ceruza, ecset és egyéb képalkotó szerszámokhoz. Utamat e téren is sokan egyengették. Voltam dekoratőr, illusztrátor, műszaki-rajzoló és sok minden, ami összefüggött az értelmes rajzolással, festéssel. De végül is a táblakép festészetnél kötöttem ki. Most, mikor már számadást is készíthetek, megkíséreltem összeszámolni, hogy eddigi életem során hány képnek nevezhető alkotást készítettem. Ezer körüli szám jött ki. Nagy részüket sikerült - több mint ötven kiállításon, (ebben a virtuális kiállítások is szerepelnek)  – a nagyközönségnek is bemutatnom. Büszke vagyok arra, hogy külországban, és idehaza is sok család tisztelt meg azzal, hogy otthonát képemmel díszítette. Szeretek sokat rajzolni, sorozatokat festeni. A millenniumi ünnepségekre készített „Magyar csaták” sorozat képein, egy-egy évszázad nagy csatáit igyekeztem megörökíteni. Kedvencem közé tartozik a „Szerelem és gyümölcse” első és második sorozata, és még sorolhatnám… tájak a Duna mentén, halászok, az Alföld tanyavilága, bibliai eseményeinek feldolgozása, és Ex Librisek rajzolására is vállalkoztam. Mostani bemutatkozásomon, melyet „Kincses Keresztmetszet Kiállításnak” (KKK) neveztem, szeretném érzékeltetni a különféle témákhoz való vonzódásomat.
Kérem, tekintsék meg virtuális kiállításomat!

Baján, 2008. május 1-én

### 

Lassan tíz éve - 1999 novembere, decembere - annak,

hogy ismét nagy intenzitással kezdtem rajzolni, festeni. Mi is fordított újra a festészet irányába? Ma már nehéz lenne pontosan meghatározni az okokat, vagy akár egy, ezt kiváltó eseményhez kötni a visszatérést. Fantáziálni nem akarok. Szóval elkezdtem, újra kezdtem.

Felsorolok pár kiváltó okot: nagyon jó minőségű rajzkartont láttam a papírboltban, és eszembe jutott, hogy milyen sok pasztellképet készítettem valaha. Vettem. Megkerestem a régi pasztellkrétáimat és a rajztáblámat. Mivel más hely nem nagyon volt, a konyhában kezdtem képeket festeni.

Kaptam egy Bozsó-festményt. Nézegettem, tetszett, és arra gondoltam, miért ne festenék én is ilyeneket.

Megkérdezték, mit szeretnék szülinapomra. Festéket, ecsetet kértem. Vettem vázlatfüzeteket, előkerestem régi szerszámaimat, festőállványomat (akkor bántam nagyon, hogy a nagy állványomat eladtam!), s régi munkáimat is előkerestem. Szóval számadást és leltárt készítettem.

Az első pasztellképek tetszettek, biztatást is kaptam. Adtam képet, és kaptam ellenértékként festéket, kellékeket. Beindult a „gépezet”. Témakeresés, helykeresés, sok-sok munka. Újabb biztatás.

És az első kiállítás megszervezése! Összejött, sok érdeklődővel. Ki is ez a fickó? mit akar?... kíváncsiság, kajánkodás, de sok-sok jóindulattal ösztökélés is a további munkálkodásra. Na, igen, az irigység: „jó neked, azt csinálod, amit szeretsz…” 

Tíz év múlt el, s elkészült mintegy félezer festmény, ezernél több grafika és számos egyéb műalkotás. Újabb és újabb kiállításokon mutatkozhattam be. Beléptünk a virtuális világba. Képeim falakra, honlapokra, kereső rendszerekbe, e-újságokba kerültek. Nagyon sokan látták, mit és hogyan teszek, alkotok.

Tíz év: rengeteg esemény a családban, a világban! Mind-mind hatott rám, és a napi 24 órából 18-at festészettel (álmomban is!)  foglalkozó életemre.

Úgy éreztem, örömet és szépséget tudok adni, és ez jó volt. Sok biztatást újra és újra, „ne hagyd abba!” felkiáltással.

Jövőre a 75. évembe lépek, sok egyéb évforduló és esemény is lesz szűkebb családomban. Szeretném azzal, amit ma művelek - a festészettel is -, kerekebbé tenni e nagy lehetőséget, amit sorsomtól KAPTAM.