Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagy háború 100. évfordulójára

A bajai Bácskai Kultúrpalota meghívó plakátjának másolata
a kép Dr.KF festménye.

 

kincses_fol-fol-vitezek_2015.jpg

 

##

 

Nagy Háború 100.évfordulójára

2014.09.20

Rajzaim és festményeim

a

Nagy Háború kirobbanásának

100.évfordulójára emlékezve

 

 

 

ballago-orjarat.jpg

 

 

Ballagó őrjárat

tusrajz

##

 

 

2014-100-eve-utaszok-vazlat.jpg

 

Utászok, felderítők

tusrajz, vázlat

##

 

 

 

nagy-haboru-1914.jpg

 

Felderítők, utászok

olajfestmény

##

 

 

2014-100-eve-tuzerek-vazlat.jpg

 

Tűzérek állásba vonulnak

tusrajz, vázlat

##

 

 

 

tuzerek-a-nagy-haboruban.jpg

 

Tűzérek harcállásba menek

olajfestmény

##

 

 

 

honvedelem-a-karpatokban--1914--60--80-cm_-olaj-vaszon_-2001.jpg

 

Honvédelem a Kárpátokban

olajfestmény

##

   

 

hadifoglyok.jpg

 

 

Hadifoglyok

pasztaellkép

##

 

 

2014-elso-vilagh-017.jpg

 

 

Katona temetés

tusrajz, vázlat

##

 

 

nagy-haboru-2014.jpg

 

 

Katona temetés

olajfestmény

##

 

Tisza István halottakat búcsúztat

 

Tisza István gróf huszárezredes 1917 augusztus 11-én ezt az imát mondta öt elesett huszárja temetésén, a fronton:

„Hatalmas Isten, élet és halál szabados Ura! Derékban kettétört ifjú tölgyek mellől keresünk Tégedet erőtől duzzadó vitéz bajtársaink sírjánál, akiket életük delén sepert el a Halál pusztító keze. Hozzád emeljük imára lelkünket, Uram. Hozzád, aki küzdelemre, megpróbáltatásra, veszélyre hívtál el egyeseket és nemzeteket, Hozzád, aki egyedül vezethetsz át bennünket a reánk zúdult gonosz szenvedélyek viharos tengerén. Harcban állunk, Uram. De nem gyűlölség, nagyravágyás, hódítási vágy adta kezünkbe a fegyvert: megtámadták atyai örökünket. El akarják ragadni legdrágább kincsünket: édes hazánkat. Meg kell védelmeznünk ezt a legdrágább kincsünket, melynek szeretetét Te oltottad az emberi lélekbe. Jóságos Isten, mi gondviselő édes Atyánk!  

Ebben a küzdelemben ne hagyj el bennünket! Tebenned bízunk, Uram . . . Tehozzád fohászkodunk: acélozd meg karunkat, erősítsd lelkünket, vidd diadalra igaz ügyünket!

Tudjuk, hogy ez a diadal honfivérbe kerül. Készen állunk, Uram, s ha úgy rendelted, feláldozzuk hazánkért.

Ha a harcból ép egészségben hozza vissza szeretteikhez gondviselő Kezed, áldani fogunk Tégedet s megfogadjuk ezentúl, hogy meg fogjuk becsülni a béke áldásait és — hálánkat lerovandók — buzgólkodni fogunk a szeretet építő munkájában. Ha azonban máskép végeztetett el, gyermeki alázattal nyugszunk meg határozatodban. Legyen meg a Te akaratod! Csak arra kérünk, hogy ne hiába essék áldozatul ez s hogy fogadd kegyelmedbe azokat, akik ebben a küzdelemben ontották vérüket. Irgalmas Isten, könyörület és bocsánat Istene! A Te kegyelmedbe ajánljuk itt nyugvó bajtársainkat. Adj nekik csöndes pihenést és boldog feltámadást! Aludjak álmukat a híven teljesített kötelesség édes érzésével és majdan vezesd be őket az örök dicsőség fényes templomába . . . Ámen!” 

Erről az eseményről Tisza maga körülbelül egy hónappal reá a következőket írta feleségének: „Régen bántott, hogy minden vallásos szertartás nélkül temessék el őket: még csak egy imádságot sem mondtak el sírjuk mellett. Miután pedig mostanában hiába próbáltam a mi papunkat oda kapni, összeállva egy bibliás öreg altisztünkkel, én mondtam ma egy kis gyász Istentiszteletet. Az öreg vitte a kántor szerepét. A „Tebenned bíztunk” eléneklése után és mondtam egy imádságot, azután egy zsoltárt énekeltek, majd ő, mint én mondtunk néhány búcsúszót és végezetül a Himnuszt énekeltük Ott volt mindenki, aki az őrszolgálatoktól eljöhetett és igazán szépen folyt le a dolog.”

 

##

 

 

csata-utan.jpg

 

Csata után

tusrajz

##